Ősi jóslási módszerek

Már az emberiség hajnalán is igen változatos módszereket használtak a jövőbeni események megtudakolására. Erről a korról természetesen nem maradtak fenn írásos bizonyítékok, de a különböző művészetek megőrizték számunkra rejtett világukat.

Az ősembernek igen közeli kapcsolata volt a természettel; a növény- és állatvilággal. A természeti jelenségeket isteni eredetűnek vélték, így különleges tisztelettel övezték. Ebből a korszakból maradt fenn többek között az Aeromantia más néven Nefelomancia. Ez a jóslási forma az ég jelenségeit, elsősorban a felhők vonulásait, mozgásait veszi alapul, így válaszol kérdésekre, vagy jelez előre eseményeket. Az ősi jóslásokat ma már nem használják, de egyes előjelek azonban továbbra is élnek, pl.: „Ha este piros az ég alja, másnap erős szél várható”. A Nefelomancia szó a görög nephelé szóból származik, melynek jelentése felhők. Módszere; a kérdés felvetés utána jósnő intuitív módon értelmezi a felhők alakjait és azok alapján kérdésekre, válaszolt, jövőbeni eseményeket jelzett előre.

Szintén az őskorból ered a Geomancia, amely nem más, mint a földdel kapcsolatos jóslások gyűjtőneve. Módszere a kérdés felvetés, majd a kérdés elhangzása után, a választ a levegőbe szórt föld vagy homok segítségével mondják meg. A Ceraunoszkópia a zivatarok idején keletkező villámok (görögül keraunosz) alakjából történő jóslás, szintén az őskorba volt használatos elsősorban.

I.e. 5000 évvel jelent meg az ősi népeknél a Kleromancia, melyben szögletes, lapos oldalakkal rendelkező tárgyat dobnak egy asztalra, vagy földre és ennek segítségével állapítják meg a jövőt. Ida tartozik a kockavetés is.

A Litomancia, melyben színes kövek, illetve más tárgyak dobásával állapítják meg a jövőt, egyesek szerint szintén az egyik legősibb módszer. A jósnő az adott kő hatása és a körben való elhelyezkedése alapján szolgáltatta a megfejtést. Néha figyelembe vették az elgurult köveket is, de elsősorban a körbe esett kövek számítottak.

A Pszefomancia módszeréről alig maradt fenn információnk, de a lényege az volt, hogy a látnok az apró kavicsokból álló kupacból, találomra kiválasztott néhányat. Feltehetőleg hasonlított a kártyajóslásokhoz, az egyes kövek (görögül pszéphosz) formája, valószínűleg jelentőséggel bírt.

Nemcsak a természeti jelenségek, vagy képződmények voltak a jóslás eszközei, hanem az állatok viselkedése, hangjai is. Ide tartozik az Ornitomancia, a madarak röptének vagy énekének megfigyelésén alapuló jóslás. A madarak (görögül ornisz) sok vallásban meghatározó szerepet játszottak; pl.: galamb a béke szimbóluma. Szintén ide sorolható az Alektiromancia, mely az állatok viselkedéséből, pl.: hangyák mozgása alapján tettek jóslatot a jövőre vonatkozóan.

Az ősi népeknél nagy döntő szerepe volt a tűznek, így természetes, hogy a jóslási módszerek között is igen hamar felbukkant. A Piromancia, nem más, mint az égő tárgyak füstjéből való jóslás. A szó a görög, tűz (pür) szóból származik. A lángból történő jóslást a Kristalomancia egyik korai válfajának tartják. Módszere feltehetőleg az volt, hogy a látnokok a lángok látványától révületbe estek, és így adtak előrejelzést. Több válfaja is ismeretes; a Piroszkópia a láng alakjából való jóslást jelenti.

 

This entry was posted in Egyéb.

Minden vélemény számít!